ma jó napom van juhéjj:)
2010 március 11. | Szerző: DorkAnya
Nagyon szép, leszámítva azt a kis bökkenőt, hogy dohányoztam. Cirka 5 éve leszoktam, hol sóvárogtam, hol el is felejtettem. Többnyire elfelejtettem azért. De ma…pontosabban pár napja belém bújt a kisördög. Jól esik sajnos. Igaz csak az első egy két slukk, de az nagyon….
Na mindegy, majd csak megint visszaköltözik belém a fittmami. Most a rosszlánymami van porondon, és élvezem:)
Ma nem sokat találkoztunk DrágaBogaram…Te bölcsiben voltál, délután meg mentem angolórára és mire megjöttem már aludtál. Szemét egy dolog ez, mert sajna vannak kötelezettségek, célok, feladatok, meg néha valljuk meg elege is van az embernek mindenből….és mégis mindíg az a vége, hogy Veled a legjobb a világon. Az a legérdekesebb, hogy Te mit csináltál, Te mit mondtál, Te hogy néztél stb.
Nem gondoltam volna még multicica koromban, hogy egy kis törpe ilyen hatással lesz rám. Vagyis gondoltam, mert gondoltam…de nem nagyon értettem. Azt terveztem, hogy én nem leszek olyan mami, aki csak a gyerekéről beszél, nem fogok többesszám egyesben beszélni magunkról, mert az milyen má’, nem fogok mindenen parázni és egyébként sem lesz időm ilyesmire mert majd megyünk bébiúszásra, gekkóba, bébiangolra, én elvégzek még egy főiskolát, tornázni járok.
HAHAHAHAHAHA, tényleg röhögnöm kell. Nem azért mert nem lennék képes ezekre, csak már nálam van a bölcsek köve:) Nézzük sorban:
Csak Rólad beszélek, pontosabban csak Rólad beszélek teljes odaadással, elfogultan, ömlengve, pacává válva:)
T/1 bizony az én számat is elhagyta, talán csak azért nem túl gyakran, mert nálunk gyorsan eljött az énénén korszak. Nemhiába, nem vagy egy hétköznapi, beolvasztható kiscsaj:)
Mindenen parázok. Ehhez nincs komment:)
Bébiúszásra mentünk, jó is volt egészen addig amíg nem jött el a retteget nap (kb. 4-5.foglalkozás) amikor a víz alá kellett volna nyomnom Téged. Na hát ez szerintem az anyai természettel teljes mértékben ellenkezik. Meg is útáltam az egészet és Te sem bántad szerintem, hogy nem mentünk többet:)
A Gekkóról azóta megváltozott a véleményem, kihagytuk, fejlesztettelek és fejlesztelek itthon, az sokkal jobb móka, az eredmény meg önmagáért beszél. És nem vagyok elfogult:)
Főiskola helyett maradt az angol….rájöttem, hogy egy diploma bőven elég, még sok is, tekintve, hogy egy csomó állást azért nem kapok meg, mert túlképzett vagyok. Szerintük. De hát most hogy kezdjem el bizonygatni, hogy én bizony hülye vagyok kéremszépen….
Mi maradt még? Ja a torna….hát a síelés az torna, nem???? Azt a kis forraltbort meg ki nézi:)
pszihomókus kerestetik
2010 március 9. | Szerző: DorkAnya
Megint jó nagy kaka napom volt. Te bölcsiben, ez vigasztalt, hogy Te jól érzed magad. Igaz szereztél egy harci sérülést a pofidra, de ez nem szegte kedved. Remek kis nőci vagy Te, amikor hazajöttél már nem is volt olyan nagy bajom, minden értelmet nyert megint.
De hát nem tarthatlak itthon merő önzésből! Amikor olyan jól érzed magad, tele vagy barátokkal, élményekkel, kétpofára versenyt eszel gyümölcsből és megtanultad szépen, hogy nem minden a Tiéd.
Két megoldás van, vagy találok valami melót, vagy összehozunk egy kistesót Apával. De hát én állandóan kivagyok bukva, Apa meg ettől van kibukva, szóval nem ideális a helyzet a tesókérdésre. ( jó kis babablog…de hát úgy tervezem, hogy már elég nagylány leszel az ilyesmihez amikor olvasod, ráadásul nem is biztos, hogy lesz kedved ennyi nyavalygást olvasni, és igazad is lesz:)
De még azt el akarom mesélni, hogy a mai délelőttöm azzal telt, hogy pszichológust kerestem a nagy lelki bajaimra. Találtam is, időpontot is adott….de picit megfutamodtam. Mit mondok majd neki? Én, aki utálom ha szánakoznak rajtam, inkább mindíg feljavítom a dolgokat csak ne sajnáljanak. Én, aki utálok gyengének mutatkozni (mármint általában, de azért van egy-két szívemhez közel álló akik előtt lehet), szóval mit mondok egy idegennek? Meg mi van ha olyan dolgokat mond, amit én nem akarok hallani?! Vagy ehhez a pszichológus témához is fel kell nőni? Kell hozzá valamilyen szintű érettség, ami bennem nincs meg? Vagy ezt is csak túlagyalom?
Na ne ijedj meg Mucikám, nem Tőled várom a választ, csak hát ezek motoszkálnak most a fejemben.
Nehéz ügy ez….mi már régen túl vagyunk a hozzátáplálás, kaka, alvás stb. témakörökön. Nekem már egy csinos, édes lánykám van, aki éli a kis közösségi életét a bölcsiben. Az anyja meg…itthon szerencsétlenkedik, kesereg.
Amíg pici voltál, és szépen kettecskén voltunk édes szimbiózisban nekem semmi bajom nem volt. Néha, talán egy pici, vagy túlaggódás, ilyesmik. De ez, ami most van téboly. Fogadjunk, hogy ez a gyed utáni depresszió. Nekem senki ne mondja, hogy nincs ilyen.
Drágaságom, még szerencse, hogy Te itt vagy nekem.
zokni és munkabajok
2010 március 8. | Szerző: DorkAnya
Ismét egy mozgalmas hétvégén vagyunk túl. Te Évamamával töltötted ezt a hétvégét, és nagyon jól érezted magad. Mi pedig síelni voltunk, vasárnap pedig már együtt voltunk Hollókőn.
Reggel nagyon kis nyafka voltál, elkényeztetett a Mama, én meg győzzem helyre rakni a dolgokat:) Állítólag ez a nagymamák dolga….de miért????
A ma reggelt is, kávéval és állásböngészéssel nyitom. Semmi. Semmi olyan ami felvillanyozna, egy picit kimozdítana ebből a sehovásemkellek érzésből.
Tudom, válság van, nagy a munkanélküliség, sok az elbocsájtás, alacsonyak a bérek….de őszintén szólva engem ez nem vigasztal, és nem is akarok foglalkozni vele. Nem akarok magyarázatot gyártani a helyzetemre, és ezzel együtt elfogadni azt. Nem, állást kell találnom, normálisat és pont.
Közben itthon sem érem tudom magam utolérni. Mosnom, vasalnom, takarítanom kellene, angolozni és főzni is valamit, de erőtlen vagyok. Vagy csak lusta?? Már ezt sem tudom eldönteni.
És a zoknik….állandó harcot vívok velük. Nem tudom mi a megoldás tényleg. Nincs párja egyiknek sem, pedig az utóbbi időben már kétszer is bevásároltam egy nagy adag egyforma színű és anyagú zokniból. De nem megoldás, mert a női és férfi méretek így is keverednek, Apád meg felrobban:) Szegénynél állandóan kiverem a biztosítékot a zokni és gatyahiánnyal:))) Nekem vicces ez valahol, de Ő tényleg bepöccen ilyeneken.
Annyira szép kislány vagy Dorkám. Sokszor csak nézlek és úgy érzem, hogy órákig képes lennék erre, csoda vagy nekem. Tudom, mindenkinek a saját gyereke gyönyörű….de én biztos vagyok benne, hogy belőlem nem az elfogultság beszél:)) Tökéletes vagy, ezt mindenki láthatja:)
In memoriam APA
2010 március 4. | Szerző: DorkAnya
Meghalt Apa, pontosan egy éve. Elment és nagyon sok dolgot hagyott maga után. Űrt jó nagyot, sok kérdőjelet, fájdalmat és ki nem mondott szavakat.
Az Nagypapád furcsa ember volt, igazi Ikrek, minimum két személyiséggel. És bennem is két apakép élt ezáltal. Az egyik amilyet szerettem volna, amilyenre vágytam és egyet amilyenre nagyon nem, de Ő volt az is.
Mindenekelőtt a legfontosabb, hogy én nagyon, teljes szívemből szerettem, feltétel nélkül, aggodalommal, rajongásig. A kritikára sosem voltam képes és olyan megfelelési kényszer gyötör(T) az irányában, hogy egy külső szemlélő számára az felfoghatatlan. Én sem értem igazán, mert ha őszinte akarok lenni – és hát akarok, mert elsődleges célom, hogy majd egyszer ha elég nagylány leszel, profitálhass ebből, ha mást nem annyit, hogy lásd, az élet nem habcsókos, néha fáj, de attól még jó és értékes vagy, ha a dolgok nem is mindig jönnek össze – szóval, ha őszinte akarok lenni nem volt Ő a szó szoros értelmében JÓ APÁM nekem.
Tágabb értelemben és az én olvasatomban az volt. Sok mindent kaptam én tőle, bár sokat el is vett, pontosabban nem adott meg. De én ezeket megbocsátottam neki mindig, mert értettem őt. A cselekedeteit, a fájdalmát, az érzékenységét, az állandó útkeresését, a bizonytalanságait, a kudarcait….Isten bizony, hogy értettem.
Apa ivott, ne szépítsük alkoholista volt. Voltak tünetmentes szakaszai, egyszer 10 év is. Ilyenkor szárnyalt. Abban a 10 évben elért annyi mindent amit egy átlag ember egy élet munkájával sem teremt meg. Mert kivételes volt a személyisége, az agya, a lelkesedése. Hozzáteszem újra, amikor nem ivott. Ha az önromboló időszakát élte akkor nem számított semmi és senki, az alkohol volt az úr. Aljas dolog a függőség, kifordítja a személyiséget, torzítja a jellemet és pusztítja a környezetet. Az én önfeledt gyerekkoromat nagyjából ki is irtotta, de ezért sem haragudtam rá teljes szívemből soha, nem tudtam Őt nem szeretni, pedig ehhez minden támogatást megkaptam.
De nem ezekről akarok írni Neked, mert a sok szörnyűség ellenére nem ezekre gondolok ha Rá gondolok. Csak annyiban fontos ez, hogy picit teljesebb képet kapj Róla.
Téged nagyon szeretett, és Te is nagyon Őt. A kis 1 éves lényeddel meglepően ragaszkodtál Hozzá. Nagyon hittem abban, hogy majd Te megváltoztatod, hogy az a tény, hogy Nagypapa lett, majd megtéríti. Örömét leli bennünk, és végre békét talál. Nem így lett, elment és én most először úgy érzem, hogy csalódtam benne. Hogy itt hagyott, és már nem változhatunk, nem jön megint a “jókorszak” ahol együtt vagyunk, nem vagyok már a kislánya és nem hallom senkitől úgy már sosem azt, hogy “szia Kicsim, hogy vagy” mint Tőle.
Remélem, és dolgozom azon, hogy a Te Apaképed rendben legyen. Ez a nagy szerelem Apád és közted töretlen maradjon, ez nagyon-nagyon fontos.
Én meg megpróbálom végre elengedni a Papát, és nincs mese, menthetetlenül felnőttem:)
Apukám, nyugodj békében, már nem bánthatnak a démonaid.
tiszta ideg vagyok:)
2010 március 3. | Szerző: DorkAnya
Kész vagyok…közeledik egy újabb zűrzavaros hétvége, és én úgy érzem, mint önjelölt családi kultúra és programfelelős (hát már csak ezért érdemes volt főiskolára járni), hogy ismét az én nyakamba szakadt minden. Senkit nem érdekel semmi és senki, mindenki csak várja a sültgalambot amit persze nekem kéne megsütnöm:)
Ez nyilván nem így van, csak én mindig mindent eltúlzok. Állítólag:) Mert naná, hogy vitatom:)
A lényeg Drága Kislányom, hogy a Te nagypapád, az én drága Apukám pont egy éve halt meg, vagyis holnap lesz egy éve, és vasárnap évfordulós mise lesz Hollókőn. De előtte – mert időzítésben mindig jók vagyunk- kitaláltuk, hogy síelünk egy szezonzárót és Apával megtanítjuk Dettikét és Norbikát (a nagynénikédet és párját) síelni. Hát ez nem kis szervezést igényel, tekintve, hogy az események különböző földrajzi ponton zajlanak megfejelve egy 78 éves dédi hurcolásával, és a Te kis kétéves csodalényed megfelelő elhelyezésének az ügyes-bajos dolgaival, anyád angolórájával és szállásgondokkal. ÁÁÁÁÁ
Még egy doboz cigit is vettem, úgy bepöccentem mindenkire:) 5 éve nem dohányzom, de most elszívtam egy cigit, igaz majd’ elájultam, de kemény voltam és elszívtam. De már a cigi sem a régi, mert béke nem költözött a szívembe, ahogy Bogi mondaná:)
De tudhattam volna, hogy ezen nem segít a cigi, mert itt a hangsúly a gyászon van, amit az elmúlt egy évben nem sikerült helyre raknom:( Még fel sem ocsúdtam, hogy milyen veszteség ért, és most itt egy évforduló…. Sajnos ezt a dolgot, (és egyébként minden erősen érzelmi dolgot) a Te Apukád nem nagyon tud kezelni. Nem tudom, hogy ez általános e, biztos vannak szerencsés Nők, akiknek a párja maximálisan érti és kezeli a túlérzékeny női lelket (mint az enyém), de ott meg tutira más bibi van, szóval nyugi:) Ezt csak azért írom Neked, hogy bár messze nem tökéletes a szüleid kapcsolata, sőt néha legszívesebben behúznék egyet Jóapádnak, de a lényegi dolgon, hogy szeretem és tudom, hogy fogom is mindig, ez nem változtat.
Titkon azért azt remélem, hogy egy masszívabb lelket növesztesz magadnak az enyémnél, mert úgy könnyebb lehet az élet..ha meg nem, akkor majd együtt sírunk a kávénkba és filozofálunk a lét óriási kérdésein, az sem olyan rossz:)
Dorkám, drága Bogaram:)
2010 március 2. | Szerző: DorkAnya
Igaz szakaszokban…..de én, aki mellett korábban bombát lehetett volna robbantani, most minden rezdülésedre őrült nyúlként hegyezem a fülem. Na de ma éjjel nem kellet. Visítoztál, valakivel perlekedtél….hú nem lennék a helyében:) Gyanítom Borisz lehetett, vagy valamelyik bölcsis barátod, pl. Alex:)
Na mindegy, nem nagyon tudtam aludni, és azon gondolkoztam, hogy majd milyen lesz az életünk pár év múlva, és milyen lesz ha már Te is fiatal nővé cseperedsz. Arra gondoltam, hogy nem arról akarok írni Neked, hogy mikor hány fogacskád bújt ki, vagy mikor kezdtél gügyögni stb. Persze ezek is fontosak. De saját magamból kiindulva, talán fontos lehet majd Neked, hogy lásd milyen volt az élete egy nemszupermaminak 2010-ben, és ha esetleg bármi nehézséged, problémád adódik, vagy rágódsz azon, hogy miért is nem vagy szupermami, visszatekinthess jóanyád napjaira, hogy talán nem olyan nagy baj az ilyesmi:) Legfontosabb, hogy imádlak és ez így lesz már amíg világ a világ, a többit meg majd megoldjuk:)
Nagyon lefárasztanak az ilyen éjszakák, konkrétan úgy érzem magam mint akit kifacsartak. Már a második kávémat iszom, igaz már egy tessék-lássék takarításon túl vagyok, de még macinaciban és vakondfejjel (smink nélkül, 30 után történt az elvakondosodás) ülök a nappaliban. Szerencsére Apa vitt ma a bölcsibe, remélem nagyon szép napod lesz Kincsem.
Jajj, pedig össze kell kapnom magam, mert vennem kell valami bizniszvumenes cuccot, mert nincs semmim amit felvehetnék a mai állásinterjúra. Az utóbbi két évben csak farmert és pólót vettem magamnak. Milyen remek viselet is ez!
Szóval lassan összeszedem magam, festek valami arcot és bedobom magam a legközelebbi plázába, aztán rohanás haza, majd érted a bölcsibe, és start az interjúra. Rohanás az élet nna!
Nem is tudom, hogy mit szeretnék jobban, állást kapni vagy sem. Nem tudom, hogy fogjuk bírni napi 8-10 órán át egymás nélkül. Most nagyon ideális a helyzet, járogatsz bölcsibe ha van kedvünk, ha már egyet köhintesz akkor 1 hét pihi itthon, és már 3-kor megyünk érted.
Miért nincs erre valami tuti rendszer, hogy legyen valami átmenet, pár órás állás, munkahelyi bölcsi, vagy valami….tudom, tudom nem egy nagy dolog ilyet álmodni, mindenki ezt szeretné.
Drága dolgozó Mamik, hogy csináljátok?
inglis inglis
2010 március 1. | Szerző: DorkAnya
Igen, tanulok, Dorkám két hónapos korától járok heti pár óra angolra. Az első cél az volt, hogy az évek óta nyelvvizsga hiányában főiskolán porosodó diplomámat végre kiváltsam, majd a szinten tartás, hogy majd ha megyek vissza az ÉLETBE ne álljak ott kukán, hanem csinosan, kiváló angoltudással, immár kézzelfogható diplomával és egy álomcsaláddal az oldalamon térjek vissza a frontra. Bizonyítva ezzel, hogy SZUPIMAMI vagyok:)))))
Mekkora hülye voltam, Te jó ég! Nagyon sok ponton megcsúsztam ám:) Kezdjük azzal, hogy az ÉLET az itthon van, nem a multigályában, ahol úgy kimossák az agyunkat mint én a gyerek partedlijét SOHA:) Az angoltudást hagyjuk, elég legyen annyi, hogy a diplomám meglett, angolul is elmotyorászok, az álomcsalád is belefér, mivel nekem Ők nagyon azok, a csinosság meg a férjemnek fér bele remélem, de a munkám?! Hát az eltűnt a balfenéken. Nem kellettem ám többé, két évet kihagyni akkora bűnnek találtatott, hogy given a sack, azaz kirúgtak. Na jó, megegyeztünk. De hát más választás, amivel nem járok nagyon rosszul nem igen volt. Na mindegy, elváltak útjaink a karácsonyi ünnepek környékén, és akkor engem ez nem is nagyon érdekelt, csak gyártottuk a mézeskalácsot Dorkámmal és lestük egész nap a házi Betlehemünket. Olyan édesen fújta az egész Jézus születés sztorit, hogy az egész család lehidalt. A “nem kaptak szállást” rész annyira lenyűgözte vagy felháborította, ezt nem tudtam eldönteni, hogy ezt a részt többször átdumáltuk:) Remek volt, komolyan.
Gondoltam ráérek még azzal a munkával, elvégre itt a GYES, abból meg aztán füstölo a kémény:) De komolyra fordítva, múlt hónapban elkezdtem munkát keresgélni, már interjúkon is voltam, és holnap egy második fordulóra megyek! Ez nagy szó ám, mert tudják, hogy gyesen vagyok, és ennek ellenére visszahívtak, lehet, hogy azért mert nem MULTIK? Na majd kiderül.
Most próbálom folytatni a tanulást, legalább ne érjen váratlanul ha holnap magamról kell néhány szót mondanom in english…..pedig a hétvégi jelmezbálunkat még mindíg heverem. Nem-nem, nem bölcsis (olyan is volt, édes Nyuszikám) Apa és Anya bugiztak ala 70es évek, mikrofonfej és Abba style, majd rakok képet….mármint a kislányomnak, elvégre Neki írok:)
megint egy hétfő
2010 március 1. | Szerző: DorkAnya
most úgy döntöttem, hogy a szupermami témát picit jegelem, mert még a gondolat is zsibbaszt ma reggel….
A reggelek nálunk: kb. fél 6-kor a kisdrágánk jelzi, hogy felkelt (értsd: kiabál anyaaaa,apaaaa ha ez hasztalan akkor nincs mit szépíteni üvölteni kezd, de lesz ez még másképp én tudom:) kap egy kis tejet, áthozom a szülői ágyba és kb. még egy órát alszunk. Ezt követően Dorkám áttipeg a szobájába és játszik egy kicsit….nagyon édes, tényleg:) Kávét főz, sütit süt, egeret gyógyít, közben hallom a saját szavaimat az Ő manó hangján. Nem semmi tükröt tartanak azért ezek a mazsolák, mi az Apjával szétröhögjük magunkat minden reggel. Van egy babája, a neve Karina (!). Nem Zsuzsi, vagy Juli vagy mittudoménmi, KARINA, aki most lent maradt vidéken a nagyinál. Vele aztán szokott pörölni a Drágám, mondja a kutyafáját:) Mert mi ezt használjuk itthon, az egyéb szép magyar ékesszólásokat igyekszem gyerekmentes helyzetekben elkurjantani:)
Szóval a reggeli káosz után igyekszünk odaérni a bölcsibe, ami rendre fél 9 körül történik meg (ma menetközben a garázsban lefejeltem valami számomra ismeretlen kütyüt, a szemhéjamon egy véraláfutás, pedig holanap állásinterjúra megyek, na mindegy) itthon próbálok emberi körülményeket teremteni, majd kávézok, netezek, angolozok, állást keresek és oda a nap…..más hogy visz rendszert az életébe nem tudom, dolgozó anyák Istennők vagytok tényleg!
Álláskeresési kalandjaimról is írni akarok, remélem mire a gyerekem lesz anyakorú dolgozó nő, vagy dolgozó anya inkább, ez a rendszer nem ilyen….khm a kutyafáját majdnem mondtam valamit, de hát mégis a gyereknek írok vagy mi:))))
tűnődés a szupermamiságról
2010 február 28. | Szerző: DorkAnya
nyilván mindenki ismeri a típust, a szupert: mindig mosolyog, a gyereke sosem spenótfoltos vagy ne adj Isten taknyos-nyálas, anyósával barátnők, és egyébként is tökéletes, tökéletesen boldog.
Azt viszont nem tudom még, hogy a szőlő a savanyú vagy csak én csinálok valamit tényleg nagyon rosszul (és a barátnőim, azt hiszem a közel 20 évnyi kapcsolatunk után bátran kijelenthetem, hogy Ők sem a fenti lények táborába tartoznak).
Na ezt igyekszem majd kideríteni, ez lesz az egyik passzióm:)
De azért azt elmondom, hogy én nem is igazán akarok a fenti csoportba tartozni, mert egy picit lejjebb a földön, ahol az élet egy picit szaftosabb, (a gyerek meg egy picit taknyosabb:)) nekem jobb. Persze mindenkinek lelke rajta, de én inkább maradok:)
De ezt a témát még kidolgozom, mert azért mégis Dorkámnak (is) írok, és azt szeretném, ha Őt nem érné meglepetés. Már ami ezt a szupermítoszt illeti:)
Tényleg valami baj van velem?
2010 március 17. | Szerző: DorkAnya
Azt hittem édes Dorkám, hogy ez az időszak remek lesz. Mármint nekem is, mert Neked az, ez tisztán látszik. Azt reméltem, hogy majd ha bölcsis nagylány leszel, én meg még nem dolgozom, majd jól kipihenem a kismamaság fáradalmait, formába lendülök minden téren, csinosítgatom az otthonunkat, és kipihenve, fitten-netten megyek érted a bölcsibe, majd a délután további részében remekül szórakozunk…szóval összességében szuperül élem meg ezt az időszakot.
De nekem ez miért nem sikerül? Eddig az volt a bajom, hogy levegőt venni sincs időm, egésznap etetek-altatok-gügyögök, ünnep ha eljutok a fodrászhoz, és egyébként is jó lenne tudni, hogy miért sírsz….mostanában már tudok mindent, hogy mit akarsz enni-inni-játszaniú, egyre kevesebbszer sírsz, azt is tisztán tudom miért, mert kérsz, szólsz, követelsz, akarsz, megoldasz… szóval feleslegesnek érzem ŐÁmagam itthon nélküled. Csak én vagyok ennyire hülye? Ha egy évvel ezelőtt ilyesmit olvastam volna, tuti azt gondoltam volna, hogy ez egy liba, aki jódolgában már azt sem tudja, hogy miért nyígjon. Ja, hát ítélkezni könnyű, belátom….
Mindegy, az élet sajnos nem egyszerű, a párkapcsolatok még kevésbé, a férfiak pedig nagyon azok, csak mi nők vagyunk túlságosan bonyolultak. Ezért nehéz az egyezés, most nálunk Apával ilyen időszak van:( Remélem túl jutunk rajta, és nem érzel ebből a kis hullámból semmit, mert azért Mi nagyon szeretjük egymást, Téged pedig imádunk! A részleteket még leírni sem érdemes, annyira pitik, de napokat azért mérgezik.
Na ennek a gondolatmenetnek vége, mert idehuppantál az ölembe és kiadtad a parancsot, mondókázzunk:)
Hát mégsem vagyok olyan felesleges….juhéjj:))
Oldal ajánlása emailben
X