megint egy hétfő

2010 március 1. | Szerző: DorkAnya |

 most úgy döntöttem, hogy a szupermami témát picit jegelem, mert még a gondolat is zsibbaszt ma reggel….

A reggelek nálunk: kb. fél 6-kor a kisdrágánk jelzi, hogy felkelt (értsd: kiabál anyaaaa,apaaaa ha ez hasztalan akkor nincs mit szépíteni üvölteni kezd, de lesz ez még másképp én tudom:) kap egy kis tejet, áthozom a szülői ágyba és kb. még egy órát alszunk. Ezt követően Dorkám áttipeg a szobájába és játszik egy kicsit….nagyon édes, tényleg:) Kávét főz, sütit süt, egeret gyógyít, közben hallom a saját szavaimat az Ő manó hangján. Nem semmi tükröt tartanak azért ezek a mazsolák, mi az Apjával szétröhögjük magunkat minden reggel. Van egy babája, a neve Karina (!). Nem Zsuzsi, vagy Juli vagy mittudoménmi, KARINA, aki most lent maradt vidéken a nagyinál. Vele aztán szokott pörölni a Drágám, mondja a kutyafáját:) Mert mi ezt használjuk itthon, az egyéb szép magyar ékesszólásokat igyekszem gyerekmentes helyzetekben elkurjantani:)

Szóval a reggeli káosz után igyekszünk odaérni a bölcsibe, ami rendre fél 9 körül történik meg (ma menetközben a garázsban lefejeltem valami számomra ismeretlen kütyüt, a szemhéjamon egy véraláfutás, pedig holanap állásinterjúra megyek, na mindegy)  itthon próbálok emberi körülményeket teremteni, majd kávézok, netezek, angolozok, állást keresek és oda a nap…..más hogy visz rendszert az életébe nem tudom, dolgozó anyák Istennők vagytok tényleg! 

Álláskeresési kalandjaimról is írni akarok, remélem mire a gyerekem lesz anyakorú dolgozó nő, vagy dolgozó anya inkább, ez a rendszer nem ilyen….khm a kutyafáját majdnem mondtam valamit, de hát mégis a gyereknek írok vagy mi:))))