csend van végre:)

2010 február 28. | Szerző: DorkAnya

 Picit zavarban vagyok, mert nem tudom milyen szám milyen személyben írjak….

Igazából teljesen mindegy, elvileg, de mégsem annyira mindegy, de hagyom kerekedjen ahogy akar.

Régóta tervezem, hogy naplót írok Dorkának. Arról a sok-sok szépről amit adott nekemk nekünk, az Ő egyszeri és csodálatos lényéről, édes, habos-babos sztorikat írok és adok majd neki egyszer: “tessék Drágám, Anya így látott Téged, és a Veled töltött tökéletes napokat”
De valami hibádzott, én nem éreztem ám mindig így magam. Már a terhességgel kezdődött. Eldöntöttük, megbeszéltük, hogy akkor mostantól (2007 tavasza) jöhet a baba. És Te, Drága Tündérem, mintha csak erre vártál volna, beköltöztél a pocakomba:) Nagyon örültünk, de én, a galád elkezdtem félni és aggódni is. Most mi lesz az én jó kis bejáratott életemmel, mi lesz a mi kis kettősünkkel Apával, és jöjjenek a kövek, de mi lesz velem, mint Nővel?! A testemmel, a mellemmel, a szabadidőmmel…és ezzel párhuzamosan jött a lelkifurdalás, hogy milyen ember vagyok én, hogy még gondolni is merek ilyeneket?! Hisz üdvözült mosollyal, pocakot simogatva, két méterrel a föld fölött kellene lebegnem, suhannom és Istennőnek éreznem magam.
Majd megszülettél – egyébként a 9 hónap alatt, amíg a pocakomban voltál, nagyon jó fej kis tündér voltál, semmi hányás, rosszullét, görcsök, fekvés, puffadás. Tényleg, nagyon rendesen viselkedtél:) Szóval megszülettél – hú picit csapongok a milyen szám milyen személy útvesztőben, bocsánat – és mi Apával nagyon boldogok voltunk Tényleg, az egész helyzet nagyon rózsaszínű volt eleinte. De aztán jöttek a hétköznapok, a hasfájás, a nem alvás, majd a fogak és egyéb rémségek. Hú de kivoltam néha. Majd attól voltam ki, hogy milyen érzéseim vannak, hogy milyen selejt vagyok, hogy ki vagyok borulva egy édes babával az oldalamon (leginkább a mellemen:) – amitől időnként szintén kivoltam, és közben hallgattam a kórust, hogy más a Te helyedben lehetne, bezzeg ez meg bezzeg az. De fátylat rá, túléltük a babakort, sőt hiányzik is, és egyre gyakrabban gondolok Rá, hogy újra belevágjunk, már hármasban Veled mint Nagytesóval.
Szóval ez a blogocska csak annyiban lesz rendhagyó, hogy nem a Megérkeztem rovattal indul, hanem most kezdek sztorizni. Már túl vagyok az első sokkon, hogy Anya lettem, már csak naponta párszor (4-szer 5-ször) kapok szívinfarktust, hogy valami komoly bajod lett:) és csak havonta kb. 1-szer csinálok melodrámát abból, hogy teljesen befordulok, leépülök, elhidegülök, kiesek, ellaposodunk, valami elromlott, megváltozott sőt meg is szűnt:) stb. Szerintem sok Csaj ismeri ezeket a gyilkos félszavakat, a párkapcsolat elemzés elmaradhatatlan kellékeit:) És sok pasi is:)))) Az én uram nagyon jól bírja a kiképzést, volt idő, hogy kemény edzést kapott, de becsülettel állja a sarat, és jól meg is kapom a képletes hidegvizet a nyakamba, majd szépen rendeződünk és minden megy tovább.
Na, hát innen indulunk, a bölcsitől, a munkakereséstől és a dackorszak kellős közepétől. Nem unatkozom Veled Kislányom, jó, hogy jöttél:))))

sótájm:)

2010 február 28. | Szerző: DorkAnya

 Ma van blogger életem első napja…furcsa érzés, de tényleg. Aki már régóta csinálja “ezt” az biztos nem érti, de aki hasonló “nyúhullám” mint én, az biztosan. Csak, hogy érzékeltessem, írtam én naplót a gyereknek, igaz csíkosfüzetbe – 1., ebből következik a zseniségem, 2., maga a napló, khm, hogy is mondjam, enyhén foghíjjas, mert aztán mindíg észbe kaptam, és lelkifurival telve, hogy mekkora rossz anya vagyok, próbáltam felidézni életem értelmének ismét eltelt hónapját:)))) Szóval nem telt még be az a füzet, de majd unalmas óráimban begépelgetem Neki, ide, bár a technika ördögével kötött barátságomat tekintve, lehet, hogy a csíkosfüzet a bombabiztos:) 

Most akkor mi is van? Mentek piszkozatként, vagy publikálok egyből? Jesszus, lesz ami lesz én ma publikálok. Azért ha valaki erre téved, a tecnikai jellegű építő kritikát szívesen veszem:)