2011 március 26. | Szerző: DorkAnya
<A HREF=”http://www.nagyonbaba.hu”><IMG SRC=”http://www.nagyonbaba.hu/tickerek/1-38-61-2011_11_20-bab4.jpg” BORDER=0></A>
2011 január 21. | Szerző: DorkAnya
Édes bogyókám, annyira repülnek a napok amióta dolgozom, szinte
semmire sincs időm. Persze ez nem mentség, mert pár sort írni igazán
nem sok idő, de hát a sok intenzív élménynek egyrészt le kell
ülepednie, másrészt az az igazság Kincsem, hogy kell ehhez hangulat is.
Ráadásul nem akarom semmitmondó szavakkal teleírni a naplódat, hanem
eredeti tervemhez hűen, valamit szeretnék adni. Egy kis realitást a
2010 körüli évekről. Haha, ez most elég patetikus lett, de nem baj, én
már csak ilyen (is) vagyok:))))Ne aggódj, nem a világválsággal és aktuálpolitikával akarlak terhelni, csak egy kis családi diával:)
Annyi mindent szeretnék leírni, mert most nyugiban nézed a Bogyó és
Babóca remekművet, hallelujah Bartos Erikának, néha tényleg jól jön 1/2
óra nyugi
( jöhetnek a kövek a mesenézetés ellenzőitől).
Szóval,
mint írtam, zajlik az élet, nagyon intenzív minden napunk. Eltelt egy
újabb év, karácsony, szülinapod, és még rengeteg csoda. Tényleg nem
tudom már milyen volt az élet Nélküled, sőt nem is tudom, hogy
egyáltalán hogy élhettünk Nélküled olyan sok évig:) Néha Apával
kiruccanunk kettesben, de az más, mert ott vagy akkor is. A szivünkben,
a fejünkben, mindenünkben. De azért az is jó, hogy valójában meg a mamánál vagy:) Néha, tényleg néha na:)
Nagyon sok mindent akartam írni, de most csak a közelgő
orrmandulaműtéted jár a fejemben. Rutin, apróság, nagy bajokhoz
viszonyítva semmiség, más gyereknek komoly bajai vannak, ne rinyáljak
már és ezer ehhez hasonló dolog cikázik a fejemben, de ott dönget, hogy
KIT ÉRDEKEL, TE AZ ÉN EGYSZEM PORONYTYOM VAGY, és kész, minden józan
ész elvész, és akarok egy Xanaxot:) persze ez vicc, mert még az sem
biztos, hogy így kell írni a xanaxot, de tény, hogy én akkor leszek
majd ezügyben nyugodt, ha majd február 9-én, már a műtét után, itthon
Makk Marcsiként tombolsz. Na jó, erről ennyit, próbálok higgadni.
A karácsonyról el akartam mesélni valamit. Azon túl, hogy nagyon
szép volt, és a megszokott ütemben, giccsesen mesésen zajlott. (de hát
ezt imádom, lehet majd lázadó tinédzserként ki leszel anyádtól akadva,
hogy teleaggatja a házat, és könnybelábadt szemmel, karácsonyi dalokat
dúdolva üdvözülve jön-megy, de most még bírod, sőt partnerem vagy
néhány dologban:))
Szóval, el szeretném mesélni, hogy még jó pár héttel karácsony előtt
bevásárolni voltunk, és Te megláttál egy pónit. Mint később kiderült,
nem egy pónit, hanem A PÓNIT. Kérted, hogy vegyük meg, de hát gyorsan
leszereltelek a megszokott és általad is elfogadott egyezménnyel, hogy
szimpla bevásárlásnál csak egy dolgot kapsz, és olyat ami elfér e
tenyeredben. (eddig bevált, még nem akartál gyémántgyűrűt) Ja és azért
megígértem, hogy beszélünk a Jézuskával, hátha… Közben reménykedtem,
hogy elfelejted, mert ez egy elég felesleges póninak tűnt, nem is szép,
ellenben drága is. Igen ám, de Te következetes és hű maradtál,
fűnek-fának, doktornéninek, boltosnak újságoltad, hogy ilyet hoz Neked
a Jézuska. Nem volt mit tenni, tanácstalan ajándékvásárló Húgomra rábíztam ezt.
A lényeg, hogy egészen addig amíg meg nem kaptad a Pónit, a többi
ajándéknak (az általam igazán hasznosnak vélt játéknak, a szükségesnek,
a fejlesztőnek, a szépnek) örültél inkább, de azt láttam, hogy
UDVARIASKODSZ….tényleg, 3 évesség ide-oda, ez volt, csalódott voltál,
de senkit nem akartál megbántani, és úgy csináltál mintha örülnél…de
aztán jött a Póni, és ezzel együtt egy akkora sikkantás! Akkor
felszakadt minden, és utána már tényleg örültél mindennek, sőt az
általam igazán hasznosnak vélt játéknak, a szükségesnek, a
fejlesztőnek, a szépnek:))) A póni meg?Hát mit is mondjak, 15 perc
hírnév mindenkinek jár, még egy Póninak is:)
házasmami:)
2010 szeptember 26. | Szerző: DorkAnya
Édes pici Gombóckám,
éppen túl vagyunk a vasárnap esti hajmosásos őrületen, amitől mindenki totál kimerül:( Pedig remek színészi képességeidet csillogtatod, és én minden héten be is dőlök ennek a keserves zokogásnak….érdekes a készvagyunk! vezényszó után már csak egy két Oscar esélyes könnycsepp árulkodik a világfájdalomról, mert vidáman játszani kezd az én babám….khm.
Délelőtt játszóházban voltunk, a remek időnek köszönhetően, de délutánra már csak a kimerítő babázásban bízhattunk, ami rendre csak nekünk kimerítő:) A lényeg, hogy egy unalmasan bájos vasárnapunk volt, amit én nagyon szeretek:) Játék, punnyadás, olvasás, játék, és főzés és sok evés. Azt már kevésbé kedvelem, hogy a sütés-főzés állandó tortúra nekem…nem azért mintha nem szeretnék főzni, mert nagyon is szeretek, csak hát olyan sztárséfesen szeretném ezt művelni…valaki előkészíti, összevágja, csini kis tálakba rendezi a hozzávalókat, a végén csillivilire varázsolja a konyhát…én meg, szuper cuccban, tökéletes külsővel, fini bort kortyolgatva összerittyentek valami olaszt:) Gondolom ezzel nem vagyok egyedül…ezzel szemben a rideg valóságot nem részletezem, sem azt, hogy nézett ki a konyha, sem azt, hogy néztem ki én:(
Nnna, de két lényeges dolog is volt az elmúlt hetekben. Anya és Apa végre összeházasodtak, ami olyan tökéletesen tökéletlenre sikerült mint az életünk. Szuper volt, csak az volt ott aki tényleg számít, ez mindössze 30 ember, és Hollókőn volt mindez, kedvenc helyünkön, ahonnan a gyökereim erednek, és sajnos a Drága Apukám miatt mondhatom, hogy ide is futnak vissza.
Nagyon szép szertartás volt a ködös hollókői vár fokán, majd egy remek kemencés-pálinkás buli. Nagyon nagyot mulattál Te is, Mi is. Abban a ruhában voltál amit nekem varrt a nagymamám, a Te dédid, amikor akkorka voltam mint Te. Csuda édes vagy ebben a cuccban (is). 
A következő nagy esemény a mi kis családunk krónikájában Apa szülinapja volt. Nagyon nehéz már ennyi idő után értelmes ajándékot adni a másiknak, így meg is beszéltük Apával, hogy élményt adunk egymásnak.
Egy lovaglást szerveztem, mert tudom mennyire szeretne újra lovagolni, amit Te is nagyon élveztél. Remek nap volt, sokat mókáztunk, és TE PICIT SEM FÉLTÉL A LOVAKTÓL, SŐT! El is határoztuk, hogy ha majd ha akarsz, akkor lovagolhatsz… (nagy elhatározás, mi?:) ezzel még várni kell pár évet, hogy elég okos legyél, hogy megértsd, hogy a lovakkal miként kell bánni. Bizony édes kis műlovarnőm, nagyon sok tervünk van. 
Gyakran megkérdezem magamtól, hogy vajon mivel érdemeltem ki, hogy ilyen kis csoda van velünk, mint Te…..Napról napra okosabb vagy, olyan választékosan beszélsz, hogy csak ámulok. Szinte minden kifejezést azonnal használsz, a megfelelő szövegkörnyezetben. Édes drága Dorkám, remélem mindig ilyen kis boldog emberke maradsz, amit tudok én megteszek….
HahóóóBaba,
2010 augusztus 29. | Szerző: DorkAnya
Drága Édes Picilányom,
nagyon régen írtam, de igen mozgalmas nyarunk volt.
Azt terveztem, hogy sokat leszünk kettesben, nagyokat csavargunk, és kihasználjuk talán az utolsó nyugodt nyarat, hiszen előbb-utóbb dolgoznom kell. Hát, az előbb-utóbból előbb lett, mert most jött a lehetőség, és hiába vártam valami csodát ami multimilliomossá tesz….mennem kellett.
Te viszont szuper napokat töltöttél a nagyszüleiddel, unokatesóddal és nagyon okos nagylánnyá, minicsoportos nagylánnyá cseperedtél.
Szerdán kezdjük is, sikerült lerabolnom a szülőin a pöttyös labdát a jelek közül! Komoly küldetésemnek tekintettem ezt, mert ezt szereted, a bölcsiben is ez volt a jeled, sőt még nekem is anno. De sikerült!
Pedig nagyon nehezen indult az ovis örömujjongás, mert először nem a Te csopidba ültem be szülői értekezletre (ez jellemző édesanyádra, pedig én tényleg igyekszem, csak valahogy a komoly anyuka szerep nekem nehezebben megy… na de a komolytalan:) de ez egy másik sztori)
Szóval ültem a szülőin, hallgattam azt az ovónénit és baromi ideges voltam. Azon töprengtem, hogy most mi lesz: a., felmondok és főállású anyuka leszek b., elérem, hogy ez az ovónéni mondjon fel, c., keresünk egy másik ovit. Ez utóbbi volt a legkézenfekvőbb, bár a mai helyzetben lehetetlennek tűnő vállalkozás.
A ss tiszt szerű ovónéni csak mondta-mondta a szabályokat, nekem már izzott a fülem, zakatolt a szívem, és pörgött az agyam…amikor nem bírtam tovább és kimenekültem…szerencsére, mert találkoztam a mi drága vezetőovónéninkel aki tájékoztatott, hogy nem az a mi csopink, csak történt egy kis adminisztrációs hiba, és elkísért az igazi csoportba. ÉÉÉÉÉS ott ült két szőke tündér, normális sőt kedves hangszínnel, teljesen kézenfekvő dolgokat mondtak és én megnyugodtam…miután a labdát is sikerült lecsapnom:)
Persze az előző ovónénit sem láttam már ezek után annyira veszélyesnek, csak hát nem volt nekem szimpi, Istenem, van ilyen nem? Mégsem bízom akárkire az én Bóbitámat:)
Most nagy készülődés van ám itthon, az ovi miatt is persze, de ami most ennél egy picit igzalmasabb (csak egy picit!) az az, hogy Anya és Apa hétvégén összeházasodnak. Sokat beszélgetünk erről, de Neked még csak annyi a fontos ebből az egész hercehurcából, hogy majd táncolunk és Árpi bácsi is ott lesz:)
És Neked van igazad!
Egy kis nyári fotót próbálok felrakni…csak ne kellene a kicsinyítéssel bíbelődni.
Rinyamaminemrosszmami?
2010 május 5. | Szerző: DorkAnya
Drága édes kiscsibém,
annyi minden történ az elmúlt hetekben, hogy leírni sem tudom. De
ami a legfontosabb, hogy most volt az első igazi anyáknapjánk! Igaz,
már nem az első, de most olyan szép volt, és talán egy picit értettél
is belőle valamit. Kaptam virágot, szívecskét és ami nagyon nagy
boldogság, amitől elolvadtam az az, hogy az “orgona ágát” (mind a két
versszakot!!!) elénekelted nekem. Igaz, aztán én elénekeltettem Veled
mind a két nagymamádnak, és mind a két dédidnek, magamnak meg
sokszor…már talán untad is…..de az én anyai keblem csak úgy
dagadozik!
Sajnos a múlt héten betegecske is voltál, tüszős mandulagyulladás
volt a diagnózis. Itthon voltunk, de szerencsére azért le nem vert a
baci, mert elég virgonc voltál még betegen is. Sőt….mondhatni nyafis,
hisztis. Bevallom durrantam.
Leírom, pedig nem vagyok büszke rá, de szeretném, hogy tudd, hogy
annak, hogy időnként bepöccenek semmi köze ahhoz, hogy mennyire
imádlak. Sajnos ez időnkét párhuzamosan futó dolog.
Szóval, az egész napos nyafik után, amikor már Te sem tudtad mi a
bajod, amikor rabszolgaként egész nap az óhajaidat lesem, és semmi sem
jó, a válasz mindenre nem, elszaladsz stb…..hát bizony T. Bíróság én
kibuktam. Szerencsére ritkák az ilyen napok, mert már tuti diliházban
lennék. Szóval felemeltem a hangom, és azt mondtam, elegem van Belőled.
Szerintem nem is érted a szót, de a hanghordozást mindenképp és az én
érzékeny és önostorozó természetem egyből látta darabokra hullani az
anya-gyermek szent egységet és elöntött a mélységes lelkifurdalás. Jól
megszívattam saját magamat….még este, amikor Apának elmeséltem, akkor
is bőgtem. Ő meg, lehet, hogy csak azért, hogy vigasztaljon, elmesélte,
hogy egy alkalommal, amikor kettesben voltatok, úgy kiborítottad, hogy
kiment az előszobába és torkaszakadtából üvöltött egyet:))) Azért ez
vicces, ahogy vizuálom apádat a tükör előtt üvöltve:) Na mindegy, azért
jobb megoldást válaszott mint én….
Az az igazság, hogy néha nem tudom mit kellene tennem. Nem bírok
nemet mondani, mert mindenre mégsem lehe, nem? Próbálok szabályokat
teremteni, de olyan nehéz….olyan nehéz Veled szigorúnak lenni, olyan
édes vagy, ahogy lebiggyeszted a pici szádat, és egyből baromságnak
tűnik minden buta szabály.
De tudom, hogy kellenek, ezért van is amihez azért ragaszkodom. Nem
nagy dolgok ezek, olyanok mint fürdés-fogmosás-mesélés-alvás rendje, és
mi még? Hagy gondolkozzam….ja, utcán fognod kell a kezem, és be kell
venni a vitaminokat, evés előtt kézmosás. Ezek már azért szabályok,
nem? Tudom gyengék, de hát ez van. Vannak még azért próbálkozások,
nincs evés a kanapén, cipővel nem megyünk a szobába stb. De ha azt
kéred, hogy két mese helyett legyen három, hogy nem akarsz húst enni
csak rizibizit, hogy nem akarod csak a farmerruhádat felvenni, meg néha
vegyelek fel, vagy énekeljem el századszor is a micimackót, vagy minden
reggel szeretsz a mi ágyunkba átjönni és még ott aludni egy picit, stb.
stb. szóval nagyon sok mindent meg megteszünk, mert ellenállhatatlan
vagy:)
Azt mondta a doktornőnk, hogy remek gyerek vagy, nem vagy elszállva
(így fogalmazott)…mondtam, majd húsz év múlva kiderül, hogy jól
csináltuk e. Remélem, ha nem is tökéletesen, de legalább nem szúrjuk el
nagyon. Nincsenek nagy terveim, csak azt szeretném, hogy érezd, hogy
mindig ott vagyunk mögötted, próbálunk terelgetni persze, de nagy út
előtt állsz, amin Neked kell végigbandukolnod. Ha akarod én fogom a
kezed, ha kéred majd elengedem….de egy karnyújtásnyira mindig maradok
mögötted.
tavaszi megvilágosodás
2010 április 1. | Szerző: DorkAnya
Most már tényleg megérkezett a tavasz egyetlen Drága Kislányom, és Te ezt nagyon élvezed. Konkrétan be sem akarsz jönni, csak néha, valamiért beszaladsz, és elhangzik a kedvenc mondatom: Anyaaa, mit kérek? És a párbeszéd folytatódik: Nem tudom Drágám, mit kérsz? – kérdem naívan, mire Te: nem tudom, de anyaaaa mit kérek? ÁÁÁÁÁÁ kezdeném, de észbe kapok, hogy hohó egy kis alma, vagy ropi bármikor jöhet, úgyhogy hiszti csírájában elfojtva:)
Nem könnyű időszak ez bogaram, mert Te alapjában véve nem vagy az a szende, simulékony kislány, és ez megspékelve némi dackorszakkal nagyon fincsi. Mint általában, most is van egy rakás kérdés bennem….néha bevallom, fogalmam sincs mit tegyek. Igyekszem türelemmel, meg humorral kezelni, de azért nem lehet ezt mindig…ugye, ugye kedves többi anyuka így van???? Még szakirodalmat is olvastam a témával, ami elveimmel ellenkezik, de minden témában olvastam szint…szóval ennyit a nagy elvekről:)
Biztos más is így van ezzel, legalábbis én ezzel vigasztalom magam. Én sem gondolnám azokban a pillanatokban, amikor pacává válva gyönyörködöm benned, vagy dagadó kebellel büszkélkedem, hogy úgy kihozol a sodromból, hogy legszívesebben lecsavarnék egy akkoráááát, hogy fal adja a másikat ahogy drága Édesapám szokta mondogatni….de ilyenkor visszafogom magam, időt kérek, és iszom egy kávét. Eddig bejött:)
Szombaton itt volt a kisbarátod Antika (aki egyébként még nem biztos, hogy a kis barátod lesz, mert nem Te választottad, hanem az én választott Nagy Barátnőm kisfia, szóval így hozta az élet) és annyira édesek voltatok együtt, majd próbálok olyan képet felrakni, ami Antika személyiségi jogait nem sérti (nem látszik a pofija)
Hú….most nézlek, hogy milyen piszkos vagy. Az egész napos kertezés következtében úgy nézel ki drágám, mint egy kis parasztgyerök, este a kád alján egy marék homok…hú és még csak most kezdődött a tavasz.
Ja és mi a megvilágosodás? Elhatároztam, hogy megpróbálok nem nyekeregni állandóan, mert tényleg elrobog mellettem az élet. Nincs munkám? Sebaj..úgy is itt a nyár, meg házbővítés és családbővítés is előttünk áll… (nem, nem szedek semmit:))) De tényleg, örülök annak ami van. Neked és Apának, a többi meg majd csak lesz valahogy! 
csak úgy írkálok Neked
2010 március 26. | Szerző: DorkAnya
Két óra van, lassan indulok érted a bölcsibe. Fura érzés, hogy már ilyen nagy lányom van:)
Most itt megint csak ömlengeni tudnék Rólad, mert annyira édes korszakodat éled. (hozzáteszem, hogy ezt elmondtam újszülött korodban, félévesen, amikor elkezdtél mászni, majd amikor járni, beszélni:) )
Szóval Tünemény vagy, az én kis gyönyörűségem. Sokat töprengek azon, hogy majd milyen lesz a kapcsolatunk később, hogy ezt nekem kellene most megalapoznom. Tudományosan? Ösztönből? Azt hiszem az utóbbi. De mi van, ha az ösztöneim nem jó felé visznek. Mint az én Anyukámat, mert bár nagyon szeretem, de mégsem a Vele való kapcsolatom a minta. Sőt, istenigazából egyáltalán nem szeretném, ha a mi kettőnk viszonya majd ilyen lenne. De mi történhetett, hol szakadhatott meg Anyánál valami, ami miatt így alakult? Olyan jó lenne nem elkövetni az Ő hibáit. Régebben haragudtam Rá sok mindenért…mert nem volt elég következetes velem, mert nem volt néhány kérdésben, mint pl. nyelvtanulás radikális, mert sokszor becsapott (hja az én érdekemben….) Rosszul hangzik, igaz? Tény, hogy amióta anyuka vagyok másképp látok dolgokat, legalábbis nem haragszom rá. Bár én valamivel szerencsésebb vagyok Nála, kezdjük mindjárt ott, hogy én a Te anyukád vagyok, és ez már önmagában óriási szerencse:)
Mellettem ott van az Apukád, neki szinte mindent egyedül kellett megoldania. És már nagyon sok mindent értek, a fáradtságot, fásultságot, a szürke hétköznapokat.
Mert bárki bármit mond, Anyának lenni fárasztó. Persze-persze, csodálatos, ez az a dolog ami igazán értelmet ad a létnek, és minden rosszaságot, küzdelmet feledtet egy mosolyod. És itt ezt a fajta gondolatmenetet be is fejezném. Pedig erről illik beszélni. Arról már nem nagyon, hogy néha az embernek a töke tele van Anna Peti és Gergő kalandjaival (konkrétan én néha legszívesebben megrángatnám az Anyukájukat, hogy basszus, nem lehetsz mindig ilyen jófej, nem lehet ennyi türelmed, nem tudhatsz mindent ennyire tökéletesen, varrni, sütni, három gyereket szülni, bugyuta mesékből megélni, és harmónikus párkapcsolatban élni) Persze leállítom magam, mert Neked nagyon tetszenek a sztorik, és nincs is velük semmi baj. Sőt, azóta szereted, sőt követeled a fogmosást mióta Annáék Apukája elmagyarázta, hogy mi történhet a fogaddal ha nem ápolod őket:) Már csak ezért is köszönet:)
De azért olyan jó, és tényleg minden káröröm nélkül mondom, hallani a “normális” (haha számomra normális:) anyukák panaszait (mint az én drága barátnőimét), hogy bizony néha kemény a helyzet. Hogy unják a gyerek fejét, hogy jó lenne már bulizni, és egyébként nekik sincs kedvük már hetek óta szőrteleníteni, hogy lesz ebből romantika….stb.
Már túl vagyok azon, hogy azt gondoljam, hogy az ilyen, nem igazán habos-babos gondolatoktól kevésbé vagyok jó anyukád, mert tudom, hogy az vagyok. Mert szeretlek, nagyon-nagyon, és igyekszem ezt mindig tudatni Veled. A többit meg majd megoldom, megsütöm én a tortádat ha kell, max viccesen fog kinézni, jelmezt kölcsönzük, egy kistesót még valahogy összehozunk Neked, a harmóniára meg törekszünk Apáddal. Csak a lábam kellene leszőrteleníteni:) De hát itt a tavasz, nem lehet ezt sokáig húzni:))))
Tavasz van tényleg!
2010 március 21. | Szerző: DorkAnya
Persze jó volt eddig is, de azért sokszor úgy gondoltam, hogy egy terasz is, ha elég nagy megteszi. Tavaly meg tavalyelőtt főleg, azért inkább csak hason fekve hempergőztünk egész nap a teraszon, picit hintáztunk, de aztán újra hempergőztünk. Jó volt nagyon, de ezt a dolgot már végképp kinőtted.
Egyszerűen ha akarnálak sem tudnálak beimádkozni. De miért is akarnálak. Nagyokat aludtál, nagyokat ettél a hétvégén, a köztes időben pedig kint bolyongtál az udvaron. Jaj de jó volt már egy ilyen hétvége…nyugiban, hármacskán!
Apával ültettél, velem aszfaltrajzoltál, kastélyt építettünk ytongból (ja, ahol folyamatos rebilding van:) szóval nagyon szuper kis hétvége volt! Még festettem is, igaz nem lett egy remekmű, de már több mint egy éve, a Nagypapád halála óta nem fogtam ecsetet a kezemben. Terápiának sem utolsó egy ilyen hétvége! Nem foglalkoztam holmi álláskereséssel, nem aggódtam semmin (azon néha, ha egy bokortól nem láttalak, vagy nehogy megfázz, vagy túl ne melegedj:)))) és Apát sem fusztráltam semmi női, lelki, párkapcsolati stb. agymosással:)
ja, és jégkrémeztünk is! Elmentünk ketten csajok fagyit venni, Te rózsaszínűt kértél (naná!) és a teraszon, a napsütésben fagyiztunk egyet hárman.
Összegezve, nagyon jó kis nap volt, de fotó nem készült, és mivel eddig Boriszt, a mi drága kutyusunkat eddig méltatlanul mellőztem a sztorikból, olyan képet keresek amin ketten vagytok. Igaz a kép tavalyi, de ez a kis csalás belefér. 
teszvesz dili:)
2010 március 19. | Szerző: DorkAnya
Bevallom, hogy ezt a teszveszezést meg vaterázást …khm hogyismondjam nagyon tré dolognak tartottam. De hát mint sokmindenről, erről is megváltozott a véleményem. Ér ilyet, nem? 🙂 Mondjuk azért aki felteszi 50 Ft-ért az újságmellékletes műanyag vizipisztolyt….hát lelke rajta, de én biztos nem szarakodnék ilyesmivel. Így is ráment a mai délelőttöm a virtuális használtpiacra, nem beszélve, hogy ugyanannyi pénzt költöttem mintha shoppingolni mentem volna egy kiadósat…. Remélem azért adok is el valamit, bár már az első nap büntetésbe kerültem, mert leírtam valakinek az e-mail címemet, és mint kiderült ilyet nem szabad. Kaptam dorgáló e-mailt, meg eltiltást…..na hát nincs mese, kemény világban élünk.
Hogy kezdődött? Hát hall az ember mindenfélét, vannak jó barátnői, akiket már elkapott az a bizonyos gépszíj és hát kíváncsiak vagyunk mi nők nagyon, meg vásárolni is szeretünk::)
Szóval vettem ezt-azt, meg eladtam ezt-azt, de legalább feltöltöttem egy csomó képet, amit mindenképp szeretnék itt, a kedvenceim között őrizni.
A fogmosós az ma készült….rászoktattalak egy új hülyeségre (Apa nagyon boldog), hogy kisbaba vagy, és Te ezt lelkesen el is játszod, mimikával, hangokkal, fergeteges alakítás komolyan….szóval ez a mi kis új esti szeánszunk:)
Na íme az életképek:
2011 augusztus 23. | Szerző: DorkAnya
Drága, drága kislányom, édes bogaram:) ….és tudnám ezt a végletekig ragozni, mert igen szentimentális egy anyád van.
De ezt már most tapasztalod, és szerintem érted is, sőt megérted! Mert Te is ilyen vagy, ahogy Apa hív minket: a drámatagozat:)
Tegnap késő este egy filmet néztem, már Ti aludtatok. Valami ismeretlen csatornán, egy Z kategóriás remekmű volt, de volt benne egy kb. annyi idős kislány mint Te, egy meghalt anyuka, és egy a kislányért harcoló másik anyuka. (igen, leszbik voltak, de ez most nem számít…meg nálam egyébként sem annyira, igen liberális fajta vagyok, de erről majd máskor 🙂 Szóval én végig bőgtem a filmet, az elejétől a végéig. Nem a sztori miatt feltétlenül, hanem azért mert szétfeszített az irántad érztett szeretet, imádat, szerelem. Biztos minden anya ilyen bolond mint én, bár ezt még csak elképzelni sem tudom:)
Nagyon repül az idő, megint sok mindenen túl vagyunk, de még több mindenre várunk. Túl vagyunk életed első tengerparti nyaralásán, ami fantasztikus volt. TE egy vérbeli nyaraló vagy. Ez a töményen együtt töltött hét is csak azt erősítette bennem, hogy nincs ennél a hármasnál fontosabb dolog a világon. (kivéve ha négyesre, esetleg ötösre bőbülnénk)
A Te fejlődésed, cseperedésed ijesztő gyorsasága nap mint nap megerősít abban, hogy nincs fontosabb dolog az együttlétnél. Nagyon sok nyomasztó dolog van ma a világban Kincsem, de ez nem szabad, hogy a mi kis mikrovilágunkba beférkőzzön. Nehéz ezt az egyensúlyt megteremteni, néha lehetetlennek tűnik, de nagyon igyekszem.
Oldal ajánlása emailben
X