házasmami:)

2010 szeptember 26. | Szerző: DorkAnya |

 Édes pici Gombóckám,

éppen túl vagyunk a vasárnap esti hajmosásos őrületen, amitől mindenki totál kimerül:( Pedig remek színészi képességeidet csillogtatod, és én minden héten be is dőlök ennek a keserves zokogásnak….érdekes a készvagyunk! vezényszó után már csak egy két Oscar esélyes könnycsepp árulkodik a világfájdalomról, mert vidáman játszani kezd az én babám….khm.

Délelőtt játszóházban voltunk, a remek időnek köszönhetően, de délutánra már csak a kimerítő babázásban bízhattunk, ami rendre csak nekünk kimerítő:) A lényeg, hogy egy unalmasan bájos vasárnapunk volt, amit én nagyon szeretek:) Játék, punnyadás, olvasás, játék, és főzés és sok evés. Azt már kevésbé kedvelem, hogy a sütés-főzés állandó tortúra nekem…nem azért mintha nem szeretnék főzni, mert nagyon is szeretek, csak hát olyan sztárséfesen szeretném ezt művelni…valaki előkészíti, összevágja, csini kis tálakba rendezi a hozzávalókat, a végén csillivilire varázsolja a konyhát…én meg, szuper cuccban, tökéletes külsővel, fini bort kortyolgatva összerittyentek valami olaszt:) Gondolom ezzel nem vagyok egyedül…ezzel szemben a rideg valóságot nem részletezem, sem azt, hogy nézett ki a konyha, sem azt, hogy néztem ki én:(

Nnna, de két lényeges dolog is volt az elmúlt hetekben. Anya és Apa végre összeházasodtak, ami olyan tökéletesen tökéletlenre sikerült mint az életünk. Szuper volt, csak az volt ott aki tényleg számít, ez mindössze 30 ember, és Hollókőn volt mindez, kedvenc helyünkön, ahonnan a gyökereim erednek, és sajnos a Drága Apukám miatt mondhatom, hogy ide is futnak vissza.

Nagyon szép szertartás volt a ködös hollókői vár fokán, majd egy remek kemencés-pálinkás buli. Nagyon nagyot mulattál Te is, Mi is. Abban a ruhában voltál amit nekem varrt a nagymamám, a Te dédid, amikor akkorka voltam mint Te. Csuda édes vagy ebben a cuccban (is).

A következő nagy esemény a mi kis családunk krónikájában Apa szülinapja volt. Nagyon nehéz már ennyi idő után értelmes ajándékot adni a másiknak, így meg is beszéltük Apával, hogy élményt adunk egymásnak.

Egy lovaglást szerveztem, mert tudom mennyire szeretne újra lovagolni, amit Te is nagyon élveztél. Remek nap volt, sokat mókáztunk, és TE PICIT SEM FÉLTÉL A LOVAKTÓL, SŐT! El is határoztuk, hogy ha majd ha akarsz, akkor lovagolhatsz… (nagy elhatározás, mi?:) ezzel még várni kell pár évet, hogy elég okos legyél, hogy megértsd, hogy a lovakkal miként kell bánni. Bizony édes kis műlovarnőm, nagyon sok tervünk van.

Gyakran megkérdezem magamtól, hogy vajon mivel érdemeltem ki, hogy ilyen kis csoda van velünk, mint Te…..Napról napra okosabb vagy, olyan választékosan beszélsz, hogy csak ámulok. Szinte minden kifejezést azonnal használsz, a megfelelő szövegkörnyezetben. Édes drága Dorkám, remélem mindig ilyen kis boldog emberke maradsz, amit tudok én megteszek….